A Maci kártya az egyik kedvenc szupervíziós eszközöm. Részben azért, mert első saját élményem hozzá fűződik, használatával értettem meg, hogy hogyan működik a szupervízió és hogyan tud segíteni egy eszköz a holtpontról való elmozdulásban. Másrészt azóta többször használtam a kártyákat szupervizorként mások elakadásainak feloldásában, és eddig minden alkalommal éreztem, hogy mindkettőnk számára hasznos volt ez az eszközválasztás.

 Legtöbbször olyan esetekben alkalmazom, amikor gyakran ismétlődő helyzetet ír le a szupervizált, nem érti, hogy miért kerül mindig ugyanabba a szituációba. Ilyenkor hasznosnak tartom, hogyha az érzéseket „kirakjuk az asztalra”, vizualizáljuk mi is történik minden egyes alkalommal. A kártyák nemcsak az érzések kifejezésére alkalmasak, hanem a kártyák elhelyezése — egy vonalban, vagy körben helyezkednek el, milyen távolságra kerülnek egymástól — sok mindenről árulkodhat még. Milyen sorrendben jelennek meg az érzések? Ez a sorrend mindig azonos? Melyik érzés mennyi ideig tart? Melyik zavaró? Hol van az a pont, ahol már nincs visszaút, újra belekerültem ugyanabba a helyzetbe? Mit változtatnék? Hogyan tudom észrevenni, hogy megint behúzott a helyzet?

Eddigi tapasztalatom szerint az érzések kimondása mellett ez a vizualizáció áttörést eredményezhet a helyzet megértésében. Szupervizorként pedig én is jobban bepillanthatok a másik fél vívódásaiba, nekem is segít, hogy megfelelő kérdéseket tudjak feltenni. 

Az, hogy a Maci kártya emellett bájos és igényes kivitelű, csak tovább emeli értékességét számomra. Ajánlom mindenkinek.”

Kapsza Enikő szupervizor, reflektív coach, www.viarius.hu