Hogyan használd?

Érkezéskor 

• Válaszd ki azt a kártyát, amelyik leginkább kifejezi, most hogyan érzed magad…
• Milyen napod (milyen heted) volt…

Folyamatban:

• Egy történet, eset kapcsán: hogyan éreztem/érzem magam? Hogyan érezte/érzi magát a másik személy?
• Pl. párterápián – hogyan érzem magam én és hogyan a párom a helyzetben? Először a párom próbálja „kitalálni”, melyiket választottam magamra, melyiket őrá és el is mondja, mit éreznek a macik, és miért. Majd jön a „megfejtés”, utána pedig fordítva.
• Pl. egyéni konzultációban – ha a kliens nagyon racionalizál – milyen érzés/ek volt/ak a helyzetben? Miket érzett a kliens – válassza ki.

Távozáskor:

• Milyen maciként mész el?
• Milyen szeretnél lenni (x nap/hét/év múlva)?

Egyéb variációk:

• Két paklival memóriajáték – összepárosítás (gyerekeknél, kamaszoknál bemelegítésként)
• Tréningen párokban – a pár mindkét tagja kapjon azonos mennyiségű kártyalapot (pl. 5-5), mindenki határozza meg, hogy a saját macijai milyen érzéseket fejeznek ki, miből gondolja, hogy azokat érzi a maci, majd vitassák meg társukkal. (Lehet, hogy társuk más érzéseket – is – lát a kártyákon?)
• Otthon gyerekekkel: milyen volt iskolában, miért? Milyen volt a barátoddal, stb. miért?
• Társaságban társasként: sorban mindenki húz egy kártyát, majd nevesíti az érzést és elmond hozzá egy saját/fiktív történetet. Akkor érzem/éreztem/érezném magam így, amikor…
• Kicsikkel/nagyokkal: mi volt jellemző az elmúlt időszakra? Mi volt a leghangsúlyosabb? Mi volt a legjobb? Mi volt a legrosszabb?
• Elvárások kifejezése: hogyan szeretnél távozni (pl. egy megbeszélésről, tréningről, óráról…)

Az egyik kulcs, hogy minél többet beszéljen (beszéltessük) a kártyáról. Fejtse ki a „kártyázó”, miért azt érzi, amit? Mi történt vele, milyen egyéb érzései vannak még, mik a pozitívumok/negatívumok ebben az érzésben? Milyen lehetőségeket rejt magában a jövőre nézve? Mit kell tennie, mire van szüksége ahhoz, hogy megváltozzon az érzése? Milyen érzéssé változzon? Hogyan őrizhető meg az adott állapot?…És még sok kreativitás.

Molnár Simon